2013. szeptember 7., szombat
Taichung, Taiwan
Egy kis beszámoló az előző hétről. Nos 7 hónap papírmunka és egyéb dolog után elkészültem mindennel. Szerencsére az angliai rendszer nagyon jól átlátható, jobban át lehet látni mint a magyar rendszert. Előző héten 29-én érkeztem meg Tajvanra. Augusztus 28-án indultam London Heathrow reptérről, Malajziában, Kuala Lumpurban szálltam át. A London és Kuala Lumpur között naponta közlekedő járat eszméletlen jó volt. Eddig csak Európában belül utazgattam, azok a repülőgépek nem voltak ekkorák mint amivel Malajziába mentem. Ez egy két emeletes Airbus A380-as volt, ekkora gépet még nem láttam. Amit furcsáltam, hogy a London és Kuala Lumpur között közlekedő járaton kb 95% európai ember volt, alig volt malajziai. (A személyzetet leszámítva) Minden ülőhely rendelkezett egy kijelzővel ahol lehetett filmet nézni, TV műsorokat nézni (például a Discovery - Állítólagot néztem) stb. Sajnos nem láttam a Petronas Twin Towerst a repülőről (reménykedtem mert annó mikor Párizsba utaztam láttam az Eiffel tornyot a repülőről, de úgy néz ki a Malajziai nemzetközi reptér nincs közel a fővároshoz így nem repültünk át felette.) Ezt még muszáj lesz bepótolni (kedvenc épületem). A reptéren 1 órám volt átszállni a tajvani járatra, mindenhol C kapuk voltak de az én átszállási pontom a G kapu volt. Megkérdeztem egy személyzeti csajt hogy merra van a G kapu, azt mondta a terminálok között közlekedő vonattal kell oda mennem. Szerencsére pár perc alatt ott volt a vonat (ami ugye full ingyenes, kb olyan mint a London Heathrow express). Ja azt amúgy kihagytam hogy 30 kg volt a maximum poggyász súlykeret, nekem 12 kg + 22 kg lett, a 10kg átlépés miatt fizethettem még 57 GBP-t oké. Tajvanon épp Tájfun volt, hát volt turbulencia rendesen. Meg volt határozva hogy melyik időpontban érdemes megérkezni Tajvanra, mert az egyetem felvett minket. Ott már megismerkedtem pár taggal akik az egyetemen tanulnak. Az első évesek közül nem csak én vagyok az egyedüli aki nem beszél sokat kínaiul. Van egy srác az USA-ból ő semmit se beszél. Még jó hogy az egyetemi szak teljes mértékben angolul van. Este fele megérkeztünk a szállásra amit már előtte lefoglaltam, kitöltöttem egy csomó kínai papírt, igaziból nem tudtam mit töltök ki csak mondták hogy ez ezt az meg azt jelenti. A szállásom nagyon jó, olyan mint egy hotel, van edzőterem, lobby, a szobámban légkondi, vezetékes telefon, hűtő, internet, LCD TV több mint 200 Digitális csatornával stb. Teljesen meg vagyok elégedve. Ismerősömtől kérdeztem hogy hol tudok basic dolgokat venni, telefonon elnavigált egy helyre. A hely arculata full rózsaszín volt, mondom nem szórakozz már ez valami női bolt. Mondta hogy nem, ez egy szupermarket. Jólvan bementem, és tényleg egy szupermarket volt. Oké. Másnap a helyen ahol lakom a lobbyban találkoztam egy kanadai sráccal, ő is ugyanitt lakik, ugyanarra az egytemre járunk bár ő folyékonyan beszél kínaiul. Segített megvenni alap dolgokat, elmentünk egy helyre aminek Carrefour a neve, olyan mint egy rohadt nagy Tesco. Itt vettem párnát meg pár alap dolgot ami kell ha költözik az ember. Az első napokban rendesen szarrá áztam, előtte mindenki mondta hogy Tajvan igen igen ott meg fogsz sülni, trópusi éghajlat minden. Hát a Tájfun nem éppen ilyen. Ne hogy azt higyjétek hogy sokat ér az esernyő. Szerencsére csak pár napig esett, mostmár jobb az idő. Az egyetemtől 2 percre lakom, nagyon tetszik a campus. Van mindenféle épület meg rohadt nagy sportpálya mindenféle sportlehetőséggel, rengeteg klub, na én a ping pong clubba tutira be fogok lépni. Van egy kínai srác, Harrynek hívják, ő már régebb óta az egyetemen tanul, ő volt az egyik ember aki felvett minket a reptérről. Kiderült hogy mindkettőnk egyik kedvenc sportja a ping pong (jó mondjuk melyik kínainak nem lol) és mondta hogy lesz egy verseny első éveseknek. Nagyon jól játszik, segít felkészülni ( jó mondjuk az esélyem erősen konvergál a 0-ához ). Az emberek nagyon barátságosak, a kaja rohadt jó és olcsó ( 10x olcsóbb áron ebédeltem mint Londonban és hát nem akarom mondani hogy Londonban milyen az átlag kaja minősége). Még a repülőtéren segítettek telefonszámot venni, de a napokban kifogytam a kreditből. Egy ismerősömmel - aki szintén nem beszél kínaiul - bementünk feltölteni a kártyánkat de alig beszéltek angolul az asszisztensek. Sebaj, ilyenkor elő a telefont, Google Translate, Angol -> Kínai tradícionális és meg van oldva. Jó kis kommunikációs eszköz. A címemet meg a nevemet se tudom leírni kínaiul, ha ki kell tölteni valami papírt kínaiul mindig megkérek valakit hogy írja le nekem a kínai karaktereket. Remélem 3 év alatt eljutok arra a szintre mint a kanadai srác, ő 3-4 éve tanul Kínaiul és folyékonyan kommunikált minden asszisztenssel mikor elmentünk vásárolgatni. Ja igen, a boltok kb 23 óra fele zárnak be. Nem 17 meg 18-kor lépnek le, hanem este 11-ig meg éjfélig nyitva vannak. Elég durva. Tajvan egyik leghíresebb night markete az egyetemem mellett van, na itt aztán lehet mindent kapni. A robogók mennyiségéről ne is beszéljünk, állítólag valami papír tesztet ki kell tölteni aztán meg van a jogosítvány, mehetsz is a robogóddal. Képzeljétek, tegnap találkoztam egy másik magyar sráccal, Tádénak hívják és ő is ugyanazon az egyetemen tanul. Előtte Facebookon már beszélgettünk, volt Tajvanon 2 éve és megtetszett neki, most pedig úgy döntött hogy ő is itt fog tanulni. Ezekben a napokban már be kell járogatni az egyetemre - habár a tanítás csak 10-étől kezdődik -, de regisztrálni kell. Ma is ott vagyok az egyetemen (regisztráció), a sok ázsiai forma között nézem ott van egy nyugati öltönyös srác is. Na ki volt az? Táde. Amúgy ő nem is akármit, PhD-t csinál az egyetemen. Egy másik magyar családról is tudok akik itt vannak Taichungban. (Ez Tajvan 3. legnagyobb városa) Ők is nagyon rendesek és segítőkészek. Nagyon tetszik minden, az ételek, az emberek, a megélhetés, az egyetem és az egész életstílus. Rá fogok állni arra hogy mire végzek az egyetemmel, a kínai és koreai nyelvtudásom elérje legalább a középfokot. Az egyik legnagyobb érdeklődési köröm az országok, rengeteg statisztikát, leírást olvasok országokról és kultúrákról. Nem hiába választottam Tajvant, nagyon jó döntés volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)